Éppen a szokásos napi tevékenységemet végeztem, mikor megpillantottam J. Doe hulláját sodródni az árban. Azért neveztem el egyszerűen csak J. Doe-nak, mert megmaradt testéből nem tudtam megállapítani, milyen nemű volt.
Lámpát kerestem, hogy mielőbb tüzetesen megvizsgálhassam a helyszínt, de mire visszaértem, a holttest eltűnt. Persze egy szemtanú sem akadt, ki elmondhatta volna, mi történt az egyébként békés környéken. Az ott lakókat látszólag nem érdekelte sem a gyilkosság, sem fürkésző tekintetem.
Szemem sarkából hirtelen árnyékot láttam elsuhanni. A szúrós kinézetű, visszahúzódó urat jól ismertem. Ő a Takarító, erősen tisztaságmániás. Utol szerettem volna érni, hogy kifaggassam, de kámforrá vált a bokrok mögött. Sajnos a rejtőzködésben verhetetlen. Pedig szinte biztos voltam benne, látott valamit.
Használható nyomok után kutattam, hátha nem vettem észre egy bizonyítékot, a hullát akár el is rejthették a sűrű növényzetben. Igyekeztem minden apró részletre visszaemlékezni, de megzavart négy izgága kamasz, a Diszkófény Banda. Keresztül-kasul randalíroztak a tetthelyen, mit sem törődve a jelenlétemmel. Hiába hessegettem el végül őket, tönkretették a helyszínt. Úgy látszik nem akarták, hogy kiderítsem, ki áll a gyilkosság mögött.
Ám én nem futamodok meg egykönnyen, még inkább belevetettem magam a nyomozásba. Úgy döntöttem, tüzetesen átfésülök mindent kavicsról kavicsra. Aztán megpillantottam Étit, az illegális bevándorlót. Annak idején potyautasként érkezett, és persze most sem akart szóba állni velem, meglepetésemre villámgyorsan eliszkolt.
Szerencsémre beleütköztem két ismerősbe, a Sakura klán tagjaiba, Gésába és Szamurájba. Így hívom őket, igazi nevüket a mai napig titokban tartják. Szóval, Gésa és Szamuráj csendesen sepergették a talajt. Mindenképpen ki akartam húzni belőlük egy vallomást, hiszen J. Doe szintén a Sakura család tagja volt. Talán belső viszályt oldottak meg a gyilkossággal. Nekem a japánok némelyike olyan egyforma, sokszor nem tudom megkülönböztetni őket, ezért is voltam bajban J. Doe nemét illetően.
De térjünk vissza arra a tanúvallomásra. Éppen hogy a Sakuráknak szegeztem a kérdést, váratlanul megjelent a Vörös Kommandó, és kíméletlenül üldözni kezdte a két japánt. Vörös Egy és Vörös Kettő nemcsak gyorsak, kitartóak is, ezenfelül nagyok, erősek és jó az étvágyuk, ezt az egyik ételosztásnál tapasztaltam. Rendkívül falánkak, bizony a Diszkófény Banda tagjai hoppon maradtak. Szöget ütött a fejembe egy kósza gondolat, hogy a Vörös Kommandó le akar számolni a Sakura klánnal. De miért? Vajon J. Doe volt az első?
Tényleg, a kicsi japánt előző nap a víztisztító berendezés lapátjainál találtam meg. Mit keresett ott? Hiszen azelőtt sosem merészkedett oda. Ha netán elkapta a szűrőberendezés turbinája, akkor küzdenie kellett az életben maradásért. Emlékszem, furcsán viselkedett, megsérülhetett, és én nem vettem észre. Legyengült, és ez lett a veszte. De ki ölte meg J. Doe-t?
A kép továbbra sem akart összeállni. A helyiek tudtak valamit, éreztem. Mindegyikük gyilkos, vagy csak a hulla eltüntetéseben vettek részt? Kit fedeznek? Talán a Sakurák elmondták volna, csak Vörös Egy és Vörös Kettő közbelépett. Ha pedig ez így van, akkor feltételezem a Vörös Kommandó is nyakig benne van. Az ügy szépen lassan kifogott rajtam. Ha környékbeliek így védik egymást, sosem lesz kézzelfogható bizonyítékom ellenük. Másképp kell rájönnöm az igazságra.
Az internetes adatbázisban kutakodva megvilágosodtam. Már tudtam, miért kellett J. Doe-nak meghalnia. Visszatértem a helyszínre, mégsem tartóztattam le senkit, nem volt értelme, mert…
***
Furcsa egy hely ez, ahol éppen én, a nyomozó vagyok Élet és Halál ura. Eljött az ideje, hogy lemenjen a Nap, és feljöjjön a Telihold, mert itt sosem változnak az égitestek.
Lekapcsolom a neont az akváriumban, és felvillan a kicsi, kerek Led lámpa. A szúrós kinézetű, visszahúzódó takarító, egy hím algázó harcsa, becses nevén Uszi, hangtalanul odújába, egy barna aromalámpába suhan. A Diszkófény Banda, négy vörös hasú neonhal, közvetlenül az üveg előtt lebeg el libasorban, nem zavarja őket a kék szemű, bámuló idegen. Vörös Egy és Vörös Kettő váratlanul előtör a fű mögül, a két díszmárna vígan kergeti egymást a gyér fénynél. Szamuráj és Gésa, a két Sakura garnéla, aprócska lábaikkal keresgélnek az aljzatban. Éti, a potyautas hegyes hólyagcsiga, földi társaihoz képest szuper gyorsasággal mászik tova a fehér kavicsokon.
A természet törvénye egyértelmű: a gyengét megeszik, csak az erős maradhat életben. Vajon van-e jogom ezért elítélni őket? J. Doe-t, a garnélát azért ölték meg, mert legyengült a szűrőben, nem tudott elég gyorsan úszni, és talán nem is érte volna meg a reggelt.
Néhány másodpercig elmerengek még a különleges világra nyíló ablak előtt. A dísznövények lágyan lengenek a vízben, az akvárium lakói elcsendesednek.
A nyomozó végre nyugovóra térhet.