Próza



K: Orosz rulett

Sötét, üres szoba, középen szék, rajta egy férfi hozzákötözve. Feje lelóg, szája sarkából vér csöpög. Hirtelen lámpa villan, erős fénye fájón vakít. Cipő kopog a padlón, talán tűsarkú lehet, majd újabb, tompább léptek. Immár hárman vannak a szobában: egy nő és két férfi. Erről a székhez kötözött hamar megbizonyosodik.
– Nem beszél. Mi legyen vele? – kérdi a női hang.
– Bízd rám! – mondja a férfi, aztán csók csattan.
Valaki kihúz egy fiókot, és kivesz belőle valamit. Néhány fémes kattanás hallatszik, egy öngyújtóé, és a Smith & Wesson tárjának kerepelése, mely avatott fül számára eltéveszthetetlen. Fűszeres szivarfüst illata tölti be a helyiséget.
– Nos, Jones, hol van a mikrochip?
A székhez kötözött nem felel, magára haragítva türelmetlen kérdezőjét, aki mellélép, és hajánál fogva hátrarántja a fejét.
– Jól van, tárgyaljunk másképp! – szól a férfi, és a fegyver csövét a székhez kötözött halántékához szorítja, felhúzza a kakast. – Utoljára kérdezem: Hol van a mikrochip?
– Nem tudom.
– Rossz válasz – mondja a férfi, meghúzza a ravaszt, a Smith & Wesson kattan egyet, de nem sül el.
A székhez kötözött hunyorog, bedagadt szemhéját igyekszik nyitva tartani. A nő szemközt áll, éppen a harisnyakötőjét igazgatja, bordó szoknyája alól a bugyija is kivillan, és mikor magán érzi a férfiak fürkésző tekintetét, szőke, loknis fürtjeit arrébb simítja, majd mélyet sóhajt, mintha csak az orvosnál lenne.
– Tetszik, amit lát, Jones? A magáé lehet, ha elárulja, hol van a mikrochip.
– De, Stanley! – kiált fel a nő, jókora sértődöttséggel a hangjában.
– Hallgass, Brigitte! Nos, mit mond, Jones? – fordul kérdőn a fehér kalapban és szmokingban pöffeszkedő férfi a fogoly felé.
A székhez kötözött szóra nyitja véres ajkát.
– Menjetek mindketten a pokolba!
– Rossz válasz! – Stanley felhúzza a kakast, lő, de a fegyver most sem sül el. – Nem hiszi, hogy magának adom a nőmet, igaz, Jones? Pedig tudom, vágyik rá. Öt év börtön után némi melegség visszahozná az életkedvét. Vesd le a bugyidat, Brigitte!
– Tessék? – horkan fel a nő.
– Süket vagy? A bugyidat, azonnal!
Brigitte káromkodásfélét sziszeg a fogai közt, kénytelen-kelletlen leveszi a fehérneműt, és Stanleyhez vágja. A férfi széles vigyort ereszt a nő felé, majd a bugyit elhúzza foglya orra előtt. A székhez kötözöttet émelygés fogja el, keserű epe marja a torkát.
– Ugyan már, Jones, ne kéresse magát! Egy ilyen luxus prosti egyébként sosem állna szóba magával.
– Hogy mi vagyok? – kérdezi elvékonyodott hangon Brigitte.
– Jaj, Szívem, ne hisztizz már! Ez az igazság! Kitartott nő vagy! Én vettem a lakásodat, a ruháidat, az ékszereidet, fizetem a fodrászodat, meg a takarítónőt, cserébe pedig kedves vagy hozzám, amikor akarom, csak még nem tudtam eldönteni, hogy a pénzemet szereted-e jobban, vagy valami mást.
– Én szeretlek, Stanley! Bármit megteszek érted! Miattad öltöztem így, hisz te kérted!
A nő láthatóan feldúlt, szaporán veszi a levegőt, közben könnyek gördülnek le angyali arcán szemfesték csíkot húzva maguk után.
– Nincs semmi szükség a jeleneteidre! Nem vagyok producer. Viszont elárulom, Csillagom, belőled sosem lesz jó színésznő, még egy útszéli kurvát sem tudsz normálisan eljátszani – szól lekezelően a férfi.
Brigitte sápadtan elindul Stanley felé, és mikor elég közel ér, hirtelen kikapja a pisztolyt a férfi kezéből és felé fordítja. Stanley dühös tekintettel mered a nőre.
– Megőrültél? Azonnal add vissza!
– Szerettél engem valaha is, Stanley?
– Azt mondtam, add vissza azt a rohadt pisztolyt! Hogy merészelsz velem, a miami alvilág fejével, Stanley O’Briennel ellenkezni? A csinos kis pofikád miatt vagy még itt, jól mutatunk együtt, jobban mondva, már csak mutattunk, mert még ma kihajítalak! Te az én tulajdonom vagy, és azt csinálok veled, amit akarok, te meg szépen engedelmeskedsz! Fogd be, és add vissza azt a fegyvert, nem fogok könyörögni! Még hogy szerelem!
– Rossz válasz – mondja hidegen Brigitte, és meghúzza a ravaszt.
A Smith & Wesson hangos dörrenéssel elsül, Stanley üveges szemmel a padlóra hanyatlik. Brigitte a fogoly homlokára irányítja a füstölgő pisztolycsövet.
– Nos, Mr. Jones, most már elárulja, hol van a mikrochip?