A fogadóterem ajtaját alázattal, hangtalanul húzta el a szolga. Letérdeltem, Joshiko nagyúr rezzenéstelen arccal intett, beléphetek.
A terem zsúfolt volt, baloldalt hadurak és szamurájok, jobboldalt magas rangú hölgyek ültek, köztük Meiko. Lopva rápillantottam, gyorsan elkapta tekintetét.
Középúton ismét letérdeltem, a nagyúr megadta a jelet. Elé érve mélyen meghajoltam, de nem emeltem fel a fejem, a szégyen nem engedte.
– Jelentést!
– Tegnap éjjel ránk támadtak a nindzsák. Tanaka nagyúr követét megölték.
– Neked is meg kellett volna halnod! – Unoko hadúr szavaiból sütött a gőg és a féltékenység.
Ő akarta megkapni a küldetést, és csalódott volt, amikor a nagyúr rám osztotta.
– Meg kellett volna védened a követet, akár életed árán is!
– Unoko Szan, nem adtam engedélyt, hogy szólj!
– Bocsáss meg, Nagyuram, de a követ halála újabb háborúhoz vezet! A fejét kell venni ezért…
– Az én dolgom az ítélkezés, a tiéd, Unoko, az engedelmesség! Akkor szólj, ha kérdeztelek! Koizumi Szan, folytasd!
– Amint a követ megérkezett, megkettőztem az őrséget, újabb tücsköket hozattam, a padlót pedig már korábban kicseréltettem a szolgákkal. A kapukat magam ellenőriztem, a legjobb szamurájaimat állítottam a falakhoz, a nindzsák mégis bejutottak.
– Hogy történhetett, ha ennyire körültekintő voltál?
– Ismerték Okagawa hadúr házát, a föld alól, egy titkos járatból bukkantak elő, és tudták, melyik szobában alszik a követ.
– Árulóra gyanakszol?
Ekkor néztem először Joshiko nagyúr szemébe.
– Alig néhányan tudták, hol száll meg a követ.
Joshiko nagyúr nem szólt. Rajta kívül csak Okagawa, Arumi és Kenzo hadurak tudtak a követ hollétéről, mindannyian a legfőbb bizalmasainak számítottak. A nagyúrral találkozott a tekintetünk, és megértettem a stratégiáját. Eszembe jutott a régi bölcsesség: „Az élet nem számít, élet és halál egy és ugyanaz.”
– Unoko Szan, holnap napkeltekor elindulsz Tanaka nagyúrhoz, és tolmácsolod neki mély sajnálatomat és bocsánatkérésemet a történtekért.
Unoko hadúr elsápadt, engem pedig hála töltött el, szereztem egy magas rangú szövetségest.
– Koizumi Szan, holnap napkeltekor te is útra kelsz, elkíséred Isiko húgomat a Fujijo várba. Meiko kisasszony mindenről gondoskodik majd.
Felálltam és meghajoltam. Nemhiába Joshiko nagyúr a legjobb Go játékos a Birodalomban.