"Halovány fény világította meg a maroknyi csapatot, mely éppen leszállni készült az Oighma helyszínére. Bár a Hold nem sütött, az éjjeli égbolt mégsem volt teljesen sötét. Tizenhat húszas éveiben lévő fiatal és családtagjaik búcsúzkodtak őseik fáklyás, szent helyén. Az asszonyok szemében könny csillogott, az öröm és a büszkeség könnye. A felavatottak hosszú tanulás után jutottak el a teljes jogú embervadásszá válás utolsó kapujához, az elevenek kurgánjához. A Tudomány hónapjait a felszín alatt töltik, hogy megismerkedjenek a misztériumokkal, és begyakorolják klánjuk különleges fogásait. Krad kvartja első holdtalan éjszakáján a végpróba elkezdődött..."
"...Örökkévalóságnak tűnt a fiatal férfiak számára, míg elérkezett a „Felemelkedők” havának vége. A második számadás az utolsó megmérettetés volt az embervadász eskü előtt, s egyben a legnehezebb. A tíz felavatott annak rendje és módja szerint vett részt a beavatási szertartáson. Tudták, aki kiállja a próbát, a Vörös Hold fénye visszavezeti őt az élők világába, és dicsőség várja, aki elbukik, a kurgán foglya marad örökre. Legalábbis, így hitték…"
"...Belaur teketóriázás nélkül emelte fel kardját, oldalra fordította és Layonor felé vágott, aki az utolsó pillanatban kivédte apja csapását. Belaur azonnal felröppent, majd fentről támadt. Közben Layonor is elrugaszkodott a földről. A két hosszúpenge a levegőben ért össze. Hatalmas szikrák szóródtak szanaszéjjel. Hangos dobbanással ért talajt apja és fia, ám a küzdelemnek korán sem volt vége. Az idősebb Drull a fiatalabb torka felé szúrt. Az ifjabb elhajolt a penge elől, közben alulról felfelé félkörívet leírva hárított, majd hosszúpengéjét váratlanul az ellentétes irányba húzta. Az apa homloka vörössé változott. Belaur hiába kapta hátra a fejét, kard éle nyomán szétnyílt a bőre, bordó vére a szemébe folyt. Hogy lélegzethez jusson lefagyasztotta az időt. Layonor hosszúpengéje még éppen lendületben volt, mikor az idősebb Drull a fia mellé lépett, és egy lefelé irányuló suhintással végighúzta az ifjabb oldalán a kardját, ezzel elvágva annak ágyékkötőjét. Az idő ekkor zökkent vissza a rendes folyamába..."
"...Ez a hely arra hivatott, hogy korlátaid és mulandóságod tudatára ébresszen, hogy megtanuld elfogadni önmagad olyannak, amilyennek az Istenek teremtettek. A mai nap megkaptad életed legfontosabb leckéjét: a parancsnak bármi áron engedelmeskedni kell, nem szegheted meg sem titok, sem családtagok miatt. A klán szava szent!..."
"...Sejtelmesen ragyogott a Vörös Hold fénye. Hirtelen kilenc meztelen fiatal bukkant fel a kurgán melletti tóban. A fáklyákkal megvilágított parton örömujjongások hallatszottak. Férfiak, nők, gyerekek várták a holtak birodalmából visszatérőket. Kisvártatva még egy beavatott úszott ki sértetlenül a partra. Arcán határtalan boldogság tükröződött. Újjászületett."
(M.A.G.U.S. - Szkriptúra 2011. pályázaton 7. helyen végzett alkotásom teljes terjedelmében megjelent a Kardok a ködben című antológiában a Delta Vision Kiadó gondozásában)