Próza

Czövek Andrea - Tancsik Zalán
Marcell

Fél perc elteltével már az ismeretlen tájat szemlélte. Lenyűgözték az intenzív színek, a vörös ég, a rózsaszín folyó, a haragoszöld erdők, a sárgás sziklák, mintha egy rajzfilm elhagyott kellékeiként maradtak volna a bolygón, mégis mind élt. A fűben apró sáskaszerű bogarak rebbentek szét a fiú előtt útban a folyó felé. Marcell leguggolt a parton, végre ismerős hangot hallott, a víz csobogását. Lent a mélyben piros pöttyös angolnák suhantak, fejükön világító gömbbel, néhány rája követte őket.
A kisfiúnak az az érzése támadt, nincs egyedül. Megfordult, a rőtszőrű lény ott állt közvetlenül előtte. Hosszúkás orrából kék villásnyelv tört elő, de nem ért Marcellhez.
– Anya! Apa! – kiáltott a fiú, és a víz felé hátrált.
A lény mellső lábával elgáncsolta, éppen mielőtt egy rája rátámadhatott volna, ám az a rőtszőrű láttán inkább visszaevickélt a vízbe.
Marcell óvatosan hozzáért a lényhez, ami éppen a környéket kémlelte. Rövid, selymes szőréről Anya régi papucsa jutott az eszébe, amiről letépte a bojtot.
A rőtszőrű lehajolt, villásnyelve ezúttal a fiú szájához ért.
– Fúj!
Marcell fintorgására további nyelvöltögetés lett a válasz.
– Hagyd abba! Ez csikiz! Fúj, az orromba ne! A fülembe se! Elég! Nem hallod?
A fiú ösztönösen megvakarta a csillag alakú fül tövét, amire a lény visszahőkölt, aztán odadugta a másik fülét is.
– Olyan vagy, mint egy nagy kutya – nevetett Marcell –, csak éppen furcsa a fejed. Ha Anyának elmesélem, hogy láttam egy kék, piros, zöld színű, háromszemű kutyát, biztosan nem hiszi el. Majd azt mondja, hogy megint sokat fantázi… sosem tudom jól kimondani… hogy sokat fantáziázok. Pedig nem is igaz, itt vagy előttem. Fúj, ne dugd a számba a nyelved! Nem láttad Apát és Anyát?

Megjelenés: várhatóan 2015-ben az Új Galaxis "Állatok a jövőben" című antológiájában


Felugró