Látogatók száma:
4760
2021-12-07 12:14:02 Megjelent a zsűrinyertes A tükör túloldalán című novellám a Válaszutak című novelláskötetben (Holnap Magazin) https://webaruhaz.holnapmagazin.hu/product/valaszutak-elorendelheto/
2019-05-25 00:08:14 A Férfiak nélkül című novellám bekerült a 2019-es Zsoldos Péter-díj jelöltjei közé: https://zsoldosdij.avana.hu/jeloltek-2019/ A novellát a Galaktika Magazin 335-ös számában lehet elolvasni: https://galaktikabolt.hu/szerzo/czovek-andrea/
2019-05-22 18:12:51 Minden, ami friss, megtalálható a szerzői oldalamon a Facebookon itt: https://www.facebook.com/czovekandrea.mabtee/
2019-05-22 18:12:05 Megjelent az "Embernek maradni" című sci-fi novellám (Asztrovarjú univerzum) az Új Galaxis antológiában: https://imgur.com/X2J364l https://imgur.com/iBDN2GP Megvásárolható itt: http://www.kodexnyomda.hu/1205/uj-galaxis-23.html
2019-05-22 18:05:58 Férfiak nélkül - Exodus című novellámmal megnyertem a 2015-ös Preyer Hugo díjat, amit novemberben a HungaroConon vehettem át. Eredményhirdetés és képek itt: https://preyer.avana.hu/index.php/aktualis/2015-evi-palyazat-eredmenye/ https://preyer.avana.hu/index.php/a-dij-tortenete/
2019-05-22 18:04:48 A Lidércfény pályázatán sikeresen szerepelt a Lusitania elsüllyedésével kapcsolatos novellám, ahol a süllyedő hajón egy nyomozó üldöz egy sorozatgyilkost. https://imgur.com/QjrLT80 https://imgur.com/knJd5Pm https://imgur.com/pEqqp2n
2019-05-22 18:00:49 Megjelent Marcell című, kisfiammal közösen írt novellánk az Új Galaxis fantasztikus-tudományos antológiasorozat 22. számában. https://imgur.com/uvkwDEP

Próza

K: Megtalált igazság
2010-04-27 10:13
Kint zuhogott az eső. Ron Jackson nyomozó megvakarta a füle tövét, majd Lionel Hunthoz, a kollégájához fordult.
- Mit tudunk az eddigi áldozatokról?
- Mindegyik áldozat különböző korú és nemű.
- Hogy érted, különböző nemű? Nemcsak nőkről van szó?
- Áldozatul esett két transzvesztita férfi is.
- Aha…
- Nincs kapcsolat az áldozatok között, azonkívül, hogy a legtöbbje prostituált volt.
- És a szemtanúk?
- Akik beszéltek, vagy semmit sem láttak, vagy semmi használhatót nem tudtak mondani.
- Vagyis, nincs szemtanúnk sem.
- Nincs.
- Ha nem oldjuk meg sürgősen az ügyet, a rendőrfőnök letépi a füleimet.
- Ehhez több ember kellene.
- Ezt én is tudom, de jelenleg rengeteg ügyünk van, és erre csak ketten vagyunk.
- Akkor szólok a feleségemnek, idén karácsonyra ne várjon haza.
- Még szerencse, Lionel, legalább te nem adod fel.
A helyzet több volt, mint kilátástalan. Mintha mindenki megőrült volna a városban. Valaki azt mondta Ronnak, a telihold hatása miatt van a rengeteg gyilkosság, de ő nem hitt az ilyesmiben. Nem sokkal nyugdíj előtt állt, és valószínűleg az utolsó gyilkossági ügyén dolgozott. Valahol, a lelke mélyén azt kívánta, bárcsak ne kellene nyugdíjba mennie. Annyit tudott, van egy sorozatgyilkos a városban, aki utcalányokat gyilkol. Hiába kért az FBI-tól profilozókat az ügyhöz, a válasz az volt, nincs szabad emberük. Homlokát ráncolva ült le az asztalához. Újból elővette a járőrök feljegyzéseit, és az aktákban lapozgatott céltalanul, amikor berohant Lionel.
- Megszereztem!
- Mit?
- Robert-et.
- Ki az a Robert?
- Robert egy szuper intelligens számítógép.
- Micsoda?!
- Egy mesterséges intelligenciával rendelkező számítógép.
- Utálom a számítógépeket, és szerintem nem ez a hiper-szuper masina fogja nekünk megoldani az ügyet. Én csak egy valamiben bízom, a szimatomban.
- Ez nem csak egy számítógép! Olyan algoritmusa van, amellyel tanulni is képes.
- Én is örököltem ritmusérzéket az őseimtől, de ettől függetlenül nem jutottunk előre.
Lionel egyszerűen nem volt képes elhinni, hogy Jackson nyomozó nem értékeli a „szerzeményét”. Az FBI informatikai részlege már egy ideje kísérletezett Roberttel, de szerették volna kipróbálni élesben is. Kapóra jött Jackson-ék ügye. Bár a rendőrfőnök nem igazán örült a Szövetségi Nyomozó Iroda és a rendőrség közötti kooperációnak, de szemet hunyt felette, és a sajtónak is kellett valamit mondani.
- Holnap átmehetünk az FBI központba.
- Figyelj, Lio, én nem hiszek ebben a csodaszerkentyűben, és szerintem csak az időt pocsékoljuk vele. Inkább nézzük át újból az aktákat, és keressünk összefüggéseket az esetek között. Hátha találunk valamit.
- Nem rossz ötlet! Kiírok néhány paramétert.
Jackson és Hunt között cirka huszonöt év volt a korkülönbség. Míg Jackson nyomozó kényszerből használta a számítógépet, addig Hunt nyomozó élvezte a számítógépes munkát. Lionel régóta a számítógépek bűvkörében élt. Szeretett volna visszamenni az egyetemre és informatikus végzettséget szerezni, de se ideje, se pénze nem volt rá a gyerekek mellett. Így csak hobby szinten foglalkozott velük. Teljesen felvillanyozta, hogy egy MI gép közelébe férkőzhet, éjjel nem is tudott aludni.
Másnap reggel nyolckor, miután megitták a kávét, átmentek az FBI főhadiszállására.
- Na, beléptünk az oroszlán barlangjába. – morogta alig hallhatóan Jackson, miközben áthaladtak a nagy üvegajtón.
A földön, hatalmas emblémán a „Szövetségi Nyomozó Iroda” felirat volt olvasható.
- Erről az az Indiana Jones film jut eszembe, amelyikben Jones a Szent Grált kereste, és a végén, amikor megtalálta, nem vihette át a nagy pecséten. Lehet, hogy mi is így járunk? – vigyorgott Lio.
- Üdvözlöm Önöket, Uraim, én Nash Wart vagyok, az informatikai részleg vezetője. Kérem, kövessenek!
Jackson feszélyezve érezte magát. Az FBI székházról sötét és titokzatos dolgok jutottak eszébe, bár tudta, sok amerikai sorozat csak egy bizonyos szemszögből mutatja be a Nyomozó Iroda tevékenységét. És azt is tudta, nagyon hosszú és unalmas napnak néz majd elébe. Biztos volt benne, Lio érteni fogja, amit az informatikusok mondanak, de ő olyan marslakóként lesz jelen, akinek idegen a földiek nyelve. Majd csak talál valahol egy kávéautomatát.
Számos biztonsági ellenőrző ponton haladtak végig, mire megérkeztek a számítástechnikai szárnyba.
- Ez itt az intelligens részleg, ahogy mi nevezzük. Jackson és Hunt nyomozók, ő itt Dr. Daniel Check, ő segít majd Önöknek Roberttel szót érteni. További szép napot, Uraim!
- Jó napot! Én Dr. Daniel Check vagyok, Robert trénere.
- Miért, ez a Robert focizni is tud? – halk kuncogás hallatszott a hátuk mögül.
- Nem, Jackson nyomozó, focizni nem tud, de sakkozni igen.
- Akkor hasonló elven működik, mint Deep Blue?
- Majdnem, Hunt nyomozó.
Ron odahajolt Lionelhez.
- Mi az a Deep Blue? – kérdezte halkan.
- Az egy okos sakkszámítógép.
- Gondolhattam volna.
Jackson nyomozó hatalmas szemeket meresztett, majd az órájára tekintett.
- Nos, Uraim, akkor körvonalakban elmagyaráznám Robert működését, majd bemutatnám Önöket egymásnak.
Mesterséges intelligenciának (MI-nek) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük. Az MI kutatást két fő területre szokták bontani: hagyományos MI-re és számítási intelligenciára. Mi kezdetben a hagyományos MI-vel foglalkoztunk, mely a gépi tanulás osztályozott módszereiből áll, amit formalizmus és statisztikai analízis jellemez. Remélem, eddig világos.
- Ó, igen, persze. – húzta szélesre vigyorát Jackson.
- De rájöttünk, ha hatékony profilozó gépet szeretnénk, akkor szükségünk van a számítási intelligenciára is, ami a lépésenkénti fejlődést helyezi előtérbe. Tehát Robert egy hibrid intelligens gép, mely mindkét területet magában foglalja. Ez olyan, Jackson nyomozó, mint a hibrid autó, amely kétféle meghajtással működik.
- Szóval, ez a Robert, nemcsak kidob egy eredményt, hanem tanulni is képes?
- Többé-kevésbé. – mosolyodott el Dr. Check. Tudta, az idős afro-amerikai rendőrt a legkevésbé érdekli Robert működése, de értékelte, hogy ennek ellenére figyel arra, amit mond.
- Nézze, Dr. Check, nekünk nagyon kevés időnk van. Szerintem, haverkodjunk össze ezzel a csodaszámítógéppel, és térjünk a lényegre!
- Rendben van, Jackson nyomozó. Nos, ő itt Robert.
Megfordultak, és hátuk mögött kinyílt egy ajtó, mely egy kis, kör alakú szobába vezetett. A szoba közepén, egy asztal tetején mindössze egy TFT monitor és egy billentyűzet állt. Körbe a falon rengeteg Led lámpa világított. A monitoron egy „Hello!” felirat villogott. Az asztal elé már odakészítették a három széket.
- Nos, akkor lássunk neki!
Dr. Check megmozgatta az ujjait és úgy ült le a billentyűzet elé a középső székre, mintha zongorázni készülne.
- Uraim, foglaljanak helyet! Robertbe betápláltuk az eddig fellelhető összes, sorozatgyilkossággal kapcsolatos ügyet, és minden mást is, ami ezekhez az ügyekhez kapcsolódik, valamint az összes létező személyiségjegyet, a profilalkotáshoz szükséges változókat, statisztikai adatokat, plusz minden létező adatbázist is megszereztünk.
- Ez több terrabájtnyi anyag lehet.
- Így van, Hunt nyomozó. Ahogy látja, jobb oldalt, az üvegfal mögött, vannak a lemezeken az adatok. Amikor szükség van valamelyikre, egy robotkar kiválasztja a megfelelőt, és behelyezi a lejátszóba.
- De ezeket össze is szedhetné az internetről.
- Magas kockázati veszéllyel járna, ha Robertet rákapcsolnánk a hálózatra. Rögtön a hackerek célpontjává válna, és hiába van a legjobb biztonsági rendszerünk a világon, ezek a bűnözők addig kísérleteznének, amíg el nem jutnának Robertig, az pedig egyenlő lenne a katasztrófával. Másrészt Robert is tanul. Nem tudjuk, mi történne, ha egy olyan adatbázishoz jutna, mint az internet, ezért biztonsági okokból, jól elzárva tartjuk őt.
- Erről eszembe jutott egy film. Amikor egy ilyen számítógép öntudatra ébredt és…
- Bocs, Lio! Dr. Check, szeretném minél előbb megoldani ezt az ügyet.
- Máris, Jackson nyomozó. Az ügy adatainak egy részét már bevittem a rendszerbe, de a többsége még hiányzik. Elmondanák nekem a lényeges dolgokat az eddigi áldozatokkal kapcsolatban.
Lionel elővette a hosszú, előző nap összeírt listáját, és elkezdte diktálni. Ron megpróbálta szemmel követni, ahogy Dr. Check gépelt, ám az informatikus professzor ujjai olyan gyorsan mozogtak, hogy elmosódtak a billentyűzeten. Órákig tartott, legalábbis Jackson így érezte, amíg minden lényeges adat bekerült a számítógépbe. Felálltak, kinyújtóztatták elgémberedett végtagjaikat, ittak egy kávét, majd visszaültek az asztalhoz.
- Nos, akkor elindítom a profilozó programot. Ha eszükbe jut még közben valami, mondják nyugodtan. Lássuk, mire jut Robert…
A rendőrségi formanyomtatványokkal nem sokra megyünk.
Alapesetben profilozóink a következő tizenkét változót szokták használni: nem, etnikum, kor, szemszín, akcentus, tetoválás, magasság, arcszőrzet, hajszín, feltűnő ismertető jegyek, hajhosszúság, testalkat. Emellé társul a faktor-analízis. Például, ha vesszük a nemet, amelyhez két kategória, az etnikumot, melyhez négy kategória, és a kort, melyhez hét kategória tartozik, akkor ötvenhat lehetséges profilt kapunk. Minél több tulajdonságot nézünk, annál több lehetséges profilt kapunk, és annál nagyobb a lehetősége, hogy egyetlen ember tartozzon a profilhoz. Viszont a sok változó miatt előfordulhat a téves azonosítás. Ügyünket nehezíti, hogy nincs szemtanú, sőt alig van bizonyíték a tettes ellen.
- Ezt nagyjából eddig is tudtuk.
- Igen, nyomozó, csakhogy Robert ezeket a statisztikai számításokat párhuzamosan végzi az evolúciós, főleg genetikus algoritmusokkal és a heurisztikus vezérléssel.
- Mit jelent az a heuro-micsoda vezérlés?
- A heurisztikus vezérlés azt jelenti, Robert a beépített szabályok szerint a legvalószínűbb megoldások irányában keres, és a következtetéseknél a tapasztalati tényeket is figyelembe veszi.
- Tehát, ha jól értelmezem, a szerkentyűje figyelembe veszi a más sorozatgyilkosok elfogásánál szerzett tapasztalatokat.
- Pontosan.
Ron Jackson sok mindent látott már élete során, de hogy egy számítógép megtaláljon egy gyilkost, abban erősen kételkedett. Ennek ellenére úgy gondolta, ha már egy napot veszít, akkor azt is hasznosan tölti el, és ha tud, kér valamilyen összefoglaló listát az eddigi adatokról.
- Dr. Check, mikorra várható az eredmény?
- Ez Hunt nyomozó információinak pontosságától is függ.
- Mégis körülbelül mikor?
- Nem tudom. Eredmény lehet akár fél órán belül, de akár két nap múlva is. Ez mindig az adatok mennyiségétől függ… De várjon csak, Robert talált valamit. Ezek részeredmények ugyan, viszont kezdetnek elég. Robert azt mondja, az eddig bevitt adatok alapján egy szervezett típusú sorozatgyilkossal van dolgunk, aki magasabb intelligenciával rendelkezik.
- Ezt nem lehetne összevetni az erőszakos elkövetők listájával?
- De igen, Hunt nyomozó. Pár másodpercen belül meglesz a lista.
- A szerkentyűje ki tudja venni azokat a bűnözőket, akik most ülnek, vagy meghaltak? – kérdezte Ron Jackson.
- Egy pillanat… Igen, a listában nem lesznek benne ezek a bűnözők. Robert szerint biztosan küldetéstudatos az emberünk.
- Mit ért ez alatt?
- Ezt a típust „nemes” szándék vezérli, és főleg prostituáltakra, vagy valamilyen etnikumhoz tartozó emberekre vadászik.
- Tudom, prostituáltak a célpontjai, csak nem értem, hogyan kapcsolódik ide a két koros női áldozat?
- Robert azt írja, az egyik nőnél, bizonyos Manuela Santosnál, felmerült, hogy lányokat futtatott, de bizonyíték hiányában ejtették a vádakat. A másik, Ramada Ruen, pedig segédkezett fiatal lányok beszervezésénél. Ő ült is érte, viszont úgy néz ki, ismét erre az útra lépett. Így tökéletesen illenek a profilba.
- Erre a csodamasinája nélkül is rájöttünk volna, idővel. Ha lenne emberünk, akkor már ismernénk az összes áldozat teljes múltját.
- Lehet, de ehhez nekünk mindössze két perc kellett.
- Az egész üggyel az a probléma, hogy későn jöttünk rá, a gyilkosságok összefüggnek. Rengeteg más ügyünk is van, ember meg kevés. Már rég rács mögött lehetne a tettes, de valahogy minden összeesküdött ellenünk.
- Ne aggódjon, Jackson nyomozó, megtaláljuk az emberét. Nézze, Robert máris talált két erőszakos bűnözőt, az egyik Wolf Axe, a másik pedig Dick Morten. Mindkettő fehér, harminc év feletti, és magasabb intelligencia hányadossal rendelkeznek. Ismerik őket?
- Igen. – felelte Hunt. – Wolf Axe egy neofasiszta csoport tagja. Az áldozatok között több fehér is volt. Nem hiszem, hogy ő lenne a gyilkos.
- Dick Morten-re pedig tegnap találtak rá egy elhagyatott raktártelepen. Két hónappal ezelőtt halhatott meg. Persze az orvos szakértő jelentése még nincs kész. Úgy látszik, tévedett a masinája.
- Nyomozók, javaslom, menjünk ki, és igyunk egy kávét.
Az automatából vett barna folyadék íze mit sem változott az előző kávészünet óta. Mégis csendesen, gondolataikba merülve elkortyolgatták, majd visszamentek a szobába.
- Foglaljuk össze, amit Robert megtudott eddig: az elkövető elmúlt harminc éves, fehér, magas IQ-val rendelkezik, a szervezett típusú és küldetéstudatos kategóriába tartozik.
Hirtelen villogni kezdett a képernyő, és sorok futottak fel a monitoron.
- Ugye, nem fog felrobbanni ez a Robert.
- Nyugodjon meg, Jackson nyomozó, Robert szagot fogott. Azt írja, azért nincsenek nyomok, mert az elkövető tudja, hogyan kell eltüntetni a bizonyítékokat. És most keress a… a rendőri adatbázisban. Mi?!
Még fel sem eszméltek a meglepetésből, amikor felcsendült az Örömóda, és egyetlen név rajzolódott ki a képernyőre: Lionel Hunt. Újabb néhány másodpercnyi ámulat következett. Egy fegyver kibiztosításának hangja hozta vissza Dr. Daniel Check-et és Ron Jackson-t a valóságba. Hátuk mögött Hunt nyomozó állt és revolverét rájuk szegezte.
- Lio! Lio, mit csinálsz? Ez csak egy gép! Biztos elromlott az a heuro-micsodája, biztosan téved! Nem te vagy a sorozatgyilkos, hiszen te az én kollégám vagy! Tedd már el azt a pisztolyt! Ne bolondozz már! Ugyan már, nem te ölted meg ezeket az embereket! Te a légynek sem tudsz ártani, én tudom! Ugye nem te ölted meg őket?
Hunt nyomozó keze remegni kezdett.
- Ugyan, Lio, ne csináld!
- Sajnálom, Ron!
- Miért, Lio?
- Fél éve, egyik este, kocsival vittem haza Lorelt és elhaladtunk a piros lámpás negyed mellett. És tudod mit mondott a kislányom? Tudod mit mondott az én egyetlenem?! Ő is olyan akar lenni, mint az a néni az utcasarkon! Aztán másnap kihalásztuk azt a fiatal lányt a folyóból. Nem hagyhatom, Ron, nem hagyhatom, hogy az én pici lányom egy folyóban végezze! Ezek az emberek a társadalom mételyei! Nincs joguk élni! Nem engedhetem, hogy magukkal rántsák a lányomat!
- Lio, tedd le a fegyvert!
- Nem tehetem!
- Figyelj, Lio, ezt megoldjuk valahogy, oké, csak tedd le a pisztolyt, mielőtt megsérül valaki!
Lövés dördült. Hunt nyomozó összeroskadt. Ami ezután történt, az az informatikus professzor számára olyan volt, mintha kívülről figyelné az eseményeket, miközben fogai kocogtak a félelemtől. A szoba felbolydult, ügynökök rohangáltak fel-alá. Lionel Hunt-tól elvették a fegyverét, majd a hordágyhoz bilincselve vitték el. Dr. Check-kel senki sem foglalkozott. Hirtelen, mintha áramütés érte volna, magához tért. Megfordult, megtapogatta a monitort, majd módszeresen végignézte a számítógépet. Megkönnyebbült, amikor rájött, Robert sértetlen maradt.
Ron sokáig nem hitte el, ami történt. Reménykedett, hogy otthon az ágyában fekszik, és csak rosszat álmodik. Akkor jött rá a valóságra, mikor megjelent Nash Wart, és elmagyarázta neki, Lionel azért bukott meg, mert az összes ügynél ő nyomozott, mindenhol megtalálták a DNS-ét, néhány helyen az ipari kamera is felvette, amint az áldozatokkal beszél. Ezek az információk akkor kerültek a rendszerbe, amikor hárman kimentek kávézni a folyosóra, és közben frissítették Robert adatbázisát. Ráadásul korábban beépítettek Robert-be egy speciális hőkamerát, amit előtte gyilkosok kihallgatásánál teszteltek, s melynek eredményei már az információs adatbázisban voltak. Persze, mindez csak közvetett bizonyíték lett volna, ha Hunt nyomozó nem veszi elő a fegyverét, de elegendő lett volna ahhoz, hogy kihallgassák.
Jackson nyomozó megrendülve elindult vissza a rendőrőrsre. Az előcsarnokban utoljára megállt egy pillanatra az FBI emblémán. „Igazad volt, Lio barátom. Megtaláltam, akit kerestem, de többé nem vihetem haza.” Kalapját a fejére tette és kilépett az üvegajtón. Kint eleredt az eső.

Felugró