Látogatók száma:
4778
2021-12-07 12:14:02 Megjelent a zsűrinyertes A tükör túloldalán című novellám a Válaszutak című novelláskötetben (Holnap Magazin) https://webaruhaz.holnapmagazin.hu/product/valaszutak-elorendelheto/
2019-05-25 00:08:14 A Férfiak nélkül című novellám bekerült a 2019-es Zsoldos Péter-díj jelöltjei közé: https://zsoldosdij.avana.hu/jeloltek-2019/ A novellát a Galaktika Magazin 335-ös számában lehet elolvasni: https://galaktikabolt.hu/szerzo/czovek-andrea/
2019-05-22 18:12:51 Minden, ami friss, megtalálható a szerzői oldalamon a Facebookon itt: https://www.facebook.com/czovekandrea.mabtee/
2019-05-22 18:12:05 Megjelent az "Embernek maradni" című sci-fi novellám (Asztrovarjú univerzum) az Új Galaxis antológiában: https://imgur.com/X2J364l https://imgur.com/iBDN2GP Megvásárolható itt: http://www.kodexnyomda.hu/1205/uj-galaxis-23.html
2019-05-22 18:05:58 Férfiak nélkül - Exodus című novellámmal megnyertem a 2015-ös Preyer Hugo díjat, amit novemberben a HungaroConon vehettem át. Eredményhirdetés és képek itt: https://preyer.avana.hu/index.php/aktualis/2015-evi-palyazat-eredmenye/ https://preyer.avana.hu/index.php/a-dij-tortenete/
2019-05-22 18:04:48 A Lidércfény pályázatán sikeresen szerepelt a Lusitania elsüllyedésével kapcsolatos novellám, ahol a süllyedő hajón egy nyomozó üldöz egy sorozatgyilkost. https://imgur.com/QjrLT80 https://imgur.com/knJd5Pm https://imgur.com/pEqqp2n
2019-05-22 18:00:49 Megjelent Marcell című, kisfiammal közösen írt novellánk az Új Galaxis fantasztikus-tudományos antológiasorozat 22. számában. https://imgur.com/uvkwDEP

Próza

Me: A vándor és az ördög
2011-09-13 17:32
Volt egyszer egy vándor, aki keresztül-kasul bejárta az országot. Nem volt más vagyona, mint a vászontarisznyája, a kulacsa és a csontfaragásos íja, hozzávaló tegezzel és nyilakkal. Ment, mendegélt, mígnem egyszer elérkezett a Szársomlyó-hegy lábához. Nagyon megszomjazott. Kulacsa olyan üres volt, mint egy kiszáradt kút. A közelben megpillantott egy anyókát, aki éppen a szőlőjét kapálgatta.
– Jó napot, Komámasszony! – köszönt jó hangosan, mikor a szőlőtőkékhez ért.
– Adjon Isten, Fiam!
– Komámasszony, nagyon megszomjaztam. Adna nekem egy kis vizet?
– Adok, adok, de egy feltétellel: hozz nekem egy fácánt, hogy vacsorát készíthessek belőle.
Fogta az íját a vándor, és a közeli erdőben lenyilazott egy szép fácánkakast, elvitte az anyókának, aki cserébe odaadta a maradék vizét. Ám a vándor szomja csak nem enyhült. Az anyóka megsajnálta:
– Tudod mit, kedves Fiam, menj végig ezen az úton egészen a villányi borospincékig, ott keresd meg Mihály bátyámat, mondd neki, hogy Anna néne küldött, és kapsz tőle egy icce finom bort, az majd csillapítja a szomjad.
– Köszönöm a jóságát – mondta a vándor, és elindult.
Villány főutcáján egymás után sorakoztak a takaros pincék. Ott hamar megtalálta Mihály bátyát.
– Jó napot, Mihály bátyám!
– Neked is, Vándor Uram!
– Nagyon megszomjaztam. Anna néne küldött, hogy kérjek bátyámtól egy iccével.
– Adnék én, hogyne adnék, de az ördög elvitte az összes itteni gazda borát, mert múltkor fogadott a boszorkánnyal, ha hajnal előtt felszántja a hegyet, elveheti a boszorkány lányát feleségül. Az ördög gyorsan szántott. A boszorkány megijedt, nem akarta odaadni a lányát, inkább bebújt az ólba és nekiállt kukorékolni. Persze erre a mi kakasaink is kukorékolni kezdtek. Ezért az ördög elveszítette a fogadást. Bőszen lement a pokolba, de később visszajött és elvitte az újbort, de még az óbort is.
Elszomorodott a vándor, hogy ő ott fog menten szomjan halni, amikor megpillantott egy hatalmas hordót.
– Hű, de nagy! – álmélkodott.
– Az ám, különleges! – mondta Mihály bátya. – A közeli Csillagvölgy közepén volt egy magas varázsfa. Annak a törzséből készült ez a hordó. Olyan kemény az oldala, hogy ezer ló se tudná berúgni.
Hirtelen jó ötlete támadt a vándornak. Kiállt az utca közepére és elkiáltotta magát:
– Nosza, gazdaurak, jöjjenek gyorsan segíteni! Gurítsuk el ezt a hordót a főtérre, és hordjuk tele vízzel!
A borosgazdák először a fejüket vakarták, aztán mégiscsak ráálltak a dologra.
Mikor készen lettek, üzent a vándor az ördögnek, hogy kihívja őt vízivóversenyre. Az ördög egy szempillantás alatt a faluháza előtt termett.
– Azt hallottam, ördög komám, hogy nem tudsz meginni egy icce vizet – szólt a vándor.
– Hogyne tudnék! – felelte az ördög.
– Pedig nekem azt mondták, két iccével biztosan nem tudsz meginni.
– Akár hárommal is!
– Az semmi! Látod itt ezt a hatalmas, vízzel teli hordót? Én már ezt kétszer is kiittam, de te, ördög komám, még a feléig sem jutsz el!
Mérges lett az ördög, hogy a vándor így felesel vele.
– No, idefigyelj vándor, én rögvest kiiszom ezt a hordót, de aztán te jössz!
Létrát támasztottak a hordóhoz, felmásztak rá mindketten. A vándor kihúzta a hordó tetején lévő dugót, az ördög pedig elkezdte inni a vizet, és csak itta, és itta, és itta. A víz egyre fogyott. Ahhoz, hogy tovább tudjon inni, kénytelen volt bemászni a hordóba. Ekkor a vándor gyorsan bedugaszolta a hordót.
Mikor az ördög rájött, hogy becsapták, tajtékozni, rúgkapálni, kezdett. Kiabált, dörömbölt, de nem engedték ki. Addig-addig, míg végül megígérte, visszaadja a gazdáknak a bort és soha többé nem viszi el, csak engedjék szabadon. A vándor erre kihúzta a dugót, az ördög pedig kimászott. Hamarosan újból megteltek a villányi pincék, lett is nagy vigadalom.
Azóta Villányból város lett. Minden évben ősszel hatalmas mulatságot tartanak a bor tiszteletére, és a főtéren mindig megcsapolnak egy hordót, így emlékeztetve az ördögöt az adott szavára. A vándor pedig talán még most is a szomját oltja valahol.
Felugró