F: Kocsmajelenet 2. (Titkos varázsige)
Az öt szürke köpenyű férfi nem maradt sokáig. Fojtott hangon, furcsa nyelven beszélgettek miközben sörüket itták. Miután az utolsó korty is elfogyott, felálltak, s a Mesternek nevezett idegen egy aranypénzt tett az asztalra. Szépségem szeme rögtön felcsillant. A kocsmáros balga módon megígérte neki, hogy annyi lesz a fizetsége, amennyit az idegenektől kap. Valószínűleg csupán néhány rézpénzre gondolt. A nő nyeglén megrántotta vállát, s gyorsan a szoknyájába rejtette könnyen szerzett kincsét. Az üres söröskrigliket összeszedte, és éppen indult volna vissza a söntés felé, amikor megpillantott egy kicsi papírtekercset az asztal alatt. Lehajolt érte. A tekercs különleges, selymes tapintású anyagból készült, Szépségem még sosem látott ahhoz hasonlót. Ezt is hamar a szoknyájába rejtette. Elpakolt, felsöpört, s dolgát végezvén a szobájába sietett.
A hideg, homályos szobában mindössze egyetlen gyertya pislákolt. A nő elővette a papírtekercset, gondosan széthajtogatta. A papíron ismeretlen írás díszelgett, melynek utolsó mondatát csupa nagybetűvel írták.
– Ez valami titkos varázsige lehet – motyogta Szépségem, s nyomban megijedt, hogy meghallotta valaki.
Riadtan fülelt, de hangos hortyogáson kívül más zaj nem szűrődött be a kicsiny helyiségbe. A nő megkönnyebbült. Újra szemügyre vette a kiemelt utolsó mondatot, lassan betűnként elolvasta, és a maga nyelvén többször elismételgette az idegen szavakat. Majd gondolt egyet, felöltözött, meleg kendőjét fedetlen vállaira terítette, kilopózott szobájából, s a tenger felé vette az útját.
Pirkadt. A meredek sziklapartot hatalmas hullámok ostromolták. Napfelkeltekor a szél rendszerint felkorbácsolta a tengert, s fehér tajtékokat küldött a szárazföld irányába.
Szépségem átszellemült arccal állt a sziklafal szélén. Kezeit az ég felé emelte. Hirtelen fényárba borult a part, s a napkorong pereme megjelent a keleti horizont mögött. A tenger egyre erősebben hullámzott, hűvös vízpermet szállt a levegőben.
Szépségem még pár pillanatig várt, és egy nagy sóhaj után a Nap irányába kiáltotta a titkos varázsigét:
– TOVÁBBI SZÉP NAPOT, KEDVES OLVASÓ!
Felugró