Látogatók száma:
337
2019-05-25 00:08:14 A Férfiak nélkül című novellám bekerült a 2019-es Zsoldos Péter-díj jelöltjei közé: https://zsoldosdij.avana.hu/jeloltek-2019/ A novellát a Galaktika Magazin 335-ös számában lehet elolvasni: https://galaktikabolt.hu/szerzo/czovek-andrea/
2019-05-22 18:12:51 Minden, ami friss, megtalálható a szerzői oldalamon a Facebookon itt: https://www.facebook.com/czovekandrea.mabtee/
2019-05-22 18:12:05 Megjelent az "Embernek maradni" című sci-fi novellám (Asztrovarjú univerzum) az Új Galaxis antológiában: https://imgur.com/X2J364l https://imgur.com/iBDN2GP Megvásárolható itt: http://www.kodexnyomda.hu/1205/uj-galaxis-23.html
2019-05-22 18:05:58 Férfiak nélkül - Exodus című novellámmal megnyertem a 2015-ös Preyer Hugo díjat, amit novemberben a HungaroConon vehettem át. Eredményhirdetés és képek itt: https://preyer.avana.hu/index.php/aktualis/2015-evi-palyazat-eredmenye/ https://preyer.avana.hu/index.php/a-dij-tortenete/
2019-05-22 18:04:48 A Lidércfény pályázatán sikeresen szerepelt a Lusitania elsüllyedésével kapcsolatos novellám, ahol a süllyedő hajón egy nyomozó üldöz egy sorozatgyilkost. https://imgur.com/QjrLT80 https://imgur.com/knJd5Pm https://imgur.com/pEqqp2n
2019-05-22 18:00:49 Megjelent Marcell című, kisfiammal közösen írt novellánk az Új Galaxis fantasztikus-tudományos antológiasorozat 22. számában. https://imgur.com/uvkwDEP

Vers

ERB: Titokban nálad jártam

Eric Raven Black
Titokban nálad jártam

Hajnali fény rohan át a dombokon.
A derengő homályban csendesen
figyelem ájult tested pihegését.
Vajon merre jársz most?
Virágos mezőkön lepkékkel táncolsz,
vagy holdfényként bukkansz fel,
mint gyönyörű sellő a tenger habjaiból?
Talán magas sziklaorom tetején
angyalként tárod szét kecses karjaid,
hogy alásuhanhass, mint prédájára leső
hatalmas ragadozó madár?

Szemeid kék íriszét most nem láthatom,
hosszú, fekete pilláid rabul ejtették.
Hamvas bőröd fiatalságát
játékos pír lengi át,
s keskeny cseresznyeajkaid közt
aprócska, fehér köveket rejtegetsz.
Mézszőke fürtjeid hirtelen vállaidra omlanak,
amint a reggeli szellő megérinti arcod.
Nem maradhatok tovább!
Miközben lelkem széktámládra fonódik,
halkan a füledbe suttogom:

„Álmodj csak, szerelmem, álmodj!
Mire a Nap újból földet ér,
én, Don Juan de Marco, várlak
az örök boldogság szigetén.”

(2010. április 30.)

« vissza