Látogatók száma:
332
2019-05-25 00:08:14 A Férfiak nélkül című novellám bekerült a 2019-es Zsoldos Péter-díj jelöltjei közé: https://zsoldosdij.avana.hu/jeloltek-2019/ A novellát a Galaktika Magazin 335-ös számában lehet elolvasni: https://galaktikabolt.hu/szerzo/czovek-andrea/
2019-05-22 18:12:51 Minden, ami friss, megtalálható a szerzői oldalamon a Facebookon itt: https://www.facebook.com/czovekandrea.mabtee/
2019-05-22 18:12:05 Megjelent az "Embernek maradni" című sci-fi novellám (Asztrovarjú univerzum) az Új Galaxis antológiában: https://imgur.com/X2J364l https://imgur.com/iBDN2GP Megvásárolható itt: http://www.kodexnyomda.hu/1205/uj-galaxis-23.html
2019-05-22 18:05:58 Férfiak nélkül - Exodus című novellámmal megnyertem a 2015-ös Preyer Hugo díjat, amit novemberben a HungaroConon vehettem át. Eredményhirdetés és képek itt: https://preyer.avana.hu/index.php/aktualis/2015-evi-palyazat-eredmenye/ https://preyer.avana.hu/index.php/a-dij-tortenete/
2019-05-22 18:04:48 A Lidércfény pályázatán sikeresen szerepelt a Lusitania elsüllyedésével kapcsolatos novellám, ahol a süllyedő hajón egy nyomozó üldöz egy sorozatgyilkost. https://imgur.com/QjrLT80 https://imgur.com/knJd5Pm https://imgur.com/pEqqp2n
2019-05-22 18:00:49 Megjelent Marcell című, kisfiammal közösen írt novellánk az Új Galaxis fantasztikus-tudományos antológiasorozat 22. számában. https://imgur.com/uvkwDEP

Vers

Végtelen barátság

Végtelen barátság

Bozontos füleivel a legyeket hajtja el,
Bánatos szemeivel ül, és rám figyel.
S mikor felé nézek, hirtelen feláll,
Nem mozdul, csak reménykedve vár.
Elindulok, Ő is futva közeleg,
De lánca visszatartja, nem juthat közelebb.
Hát megyek én hozzá, nyúlok felé,
Vággyal telt szívvel leül mellém.
S a lánc porba hull.
A kerítés felé rohan vadul,
Majd visszatér, nyalogatja kezem.
Körbeugrál. Örül nekem.
Szívemet boldogság tölti el, ahogy az övét,
Megkönnyebbülten szedem le nyakörvét.
Ő meg csak fut tovább és meg sem áll,
Végre itt van a várva-várt szabadság!
Csendesen a távolból figyelem.
Milyen jó, hogy Ő itt van nekem.
Mikor a fűben körbe-körbe hentereg,
Hát lefekszem én is és hentergek vele.
Felülök, s a maga módján puszit ad,
Barátságáért cserébe tőlem velős csontot kap.
Felugrik, rágja és csak rágja,
Majd a kert végében a csontot jól elássa.
A Nap éppen eltűnik az égen,
Láncát kezembe fogom, hívogatom szépen.
Jön, leül, csóválja a farkát,
Csillogó szemekkel várja vacsoráját.
Hozom is gyorsan, tálkájába teszem,
A másikba pedig a hideg vizet viszem.
Nézem, ahogy fal, majd nagyokat kortyol.
Tíz perccel később az óljában horkol.
Álmában a feljövő Holdat ugatja.
Szeretlek téged, nagy, Tigris kutya.
(Pécs, 2007. május 17.)

« vissza