Olyan magányos vagyok,
mint az egyszerű zarándokok.
Ülök itt egyedül,
amíg az éj le nem ül
e csendes tájra.
A boldogság régen meghalt már,
kezemben reszket a kanál.
Szeretnék vidám lenni,
újra barackkompótot enni,
melyet Anyám készített.
Olyan magányos vagyok,
mint az egyszerű zarándokok,
ha itt ülök egyedül,
s fülembe hegedül
egy icipici bogár.
« vissza