zsong, búsong a szél
falevelek táncolnak az éjben
zizegve szunnyad az erdő
csend s magány honol
fehér gyertya lángja magában illeg
fejemben zord gondolatok cikáznak
hatalmas szemű szőlőszemek mosolyognak
kíméletlen prés sikong
zamatos vörösbor az asztalomon
jéggé válik az illatos harmat
az elmúlás rohan át a dombokon
vajon lesz-e még tavasz?
(Pécs, 2010. március 26.)
« vissza