Cikkek

Sokszor felvetődött bennem a kérdés, milyen lenne utazni az időben. Megnézni letűnt korok népeit, hogyan teltek mindennapjaik, hogy valóban úgy éltek-e, mint ami a hitelesnek nevezett, fennmaradt írásokban le van írva. Vajon Ön, kedves Olvasó, nem lenne-e kíváncsi egy ókori görög színházi előadásra a szabad ég alatt?
Számos fantasztikus filmben, novellában és regényben utaznak a főhősök az időben előre vagy hátra.
Vajon fel fogja-e valaha találni az emberiség az időgépet?
A tudomány jelen állása szerint létezik néhány elmélet, melynek segítségével megvalósulhatna az időutazás. Gondolom, sokaknak H. G. Wells: Az időgép című műve jutott az eszébe: a nappaliban egy széken ülve elfordítunk néhány kapcsolót, és máris elénk tárul a múlt. Nos, ez nem ilyen egyszerű.
Először is a jelenkor fizikusának szembe kell néznie a nagyfokú szkepticizmussal. Sok időutazási ötletet elvetettek, mert nem az elfogadott fizikai elveken vagy Einstein egyenletein alapultak.
Mégis 1988-ban három fizikus, Kip Thorne, Michael Morris (California Institute of Technology) és Ulvi Yurtsever (University of Michigan) komoly javaslatokat tettek egy időgép megépítésére. Rengeteg kifogásokkal szemben kellett elméletüket megvédeni, mint például a féregjáratok időgépként való felhasználásának kérdése. Ugyanis úgy tartják, a féregjáratok instabilak lehetnek, és ha idő előtt bezáródnak, az rögtön az utazás végét jelenti.
Thorne és kollégái olyan megoldást kerestek időgép-elméletükre, ami biztosítja, hogy az utazó ép bőrrel hazatér és az utazáshoz szükséges idő földi napokban mérhető. Tehát, stabil féregjáratra volt szükség. Örömük határtalan volt, amikor viszonylag könnyen és gyorsan rájöttek a meglepően egyszerű megoldásra, ami minden általuk támasztott feltételnek megfelelt, és elkeresztelték „átjárható féregjáratnak”.
De akkor miért nem találunk az utazási irodák ajánlatai között háromnapos belépőt az időszámításunk szerint nyolcvanban megnyíló Colosseum ünnepségére és gladiátorjátékaira? Vagy miért nem csodálhatjuk meg a falovat az ókori Trójában?
Mert az időgép tervrajzához hiányzik még valami: egy „egzotikus” anyag, ami negatív energiájú. Az elemi fizika egyik fő tétele, hogy a dolgoknak, legyen az tárgy vagy élőlény, kizárólag pozitív energiája lehet. Csak az üres tér, a vákuum energiája zérus.
Thorne egyik teóriája szerint, ha megtalálnánk ezt az „egzotikus” anyagot és fémként alakítható lenne, akkor ideális alakja egy henger lenne. Ez az „egzotikus” anyagból álló henger elhajlítaná a közepében álló ember körül a teret és az időt, és egy stabil féregjáratot hozna létre, s amint az ember beszívódna ebbe a féregjáratba, máris az univerzum eltérő idejű részében találná magát. Tehát az időutazás lehetséges lenne, ha a fent említett anyag mellett elegendő energiával rendelkeznénk ahhoz, hogy egy ilyen féregjáratot megnyissunk és fenntartsunk.
De vajon felkészült-e az emberiség egy ilyen kalandra? Visszautazhatunk-e a múltba következmények nélkül? Milyen hatással lenne az életünkre?
Addig, amíg e teória valóra nem válik, maradnak a találgatások, valamint a fennmaradt írásos, tárgyi emlékek, melyek alapján elképzelhetjük őseink dolgos hétköznapjait. Fantáziánknak csak mi magunk szabhatunk határt.
Végezetül: íme, egy elgondolkodtató idézet:

„Ha az időgépet valaha feltalálják, akkor már most is van.”

Forrás: Michio Kaku: Hipertér
Kép forrása: Internet

(Megjelent: Holnap Magazin 2010/szeptember számában)