Cikkek

Sok fantasztikus írás és film foglalkozik azzal, hogyan lehetne az embert pillanatok alatt egyik helyről a másikra eljuttatni, akár nagy távolságokra is.
Talán az egyik legismertebb űrodüsszeia a „Star Trek” vagy más néven „Űrszekerekként” is fordított, amerikai, több nagyfilmet és sorozatot megélt alkotás. Szinte nincs olyan része, melyben a Föderáció Csillagflottájának kapitánya és csapatának tagjai ne használnák különleges eszközüket, a transzportert, – mely inkább egy plafonba és padlóba süllyesztett lámpatestekkel megvilágított, forgó kisszínpadhoz hasonlít –, űrhajó és bolygóközi, űrhajó és űrhajó közötti vagy űrhajón belüli közlekedésre.
Milyen jó lenne egy ilyen eszköz! Csak beállnánk a fény alá, és repülő, autó, vonat vagy hajó nélkül azonnal bolygónk túloldalán találnánk magunkat.
Vajon a film valósággá válik-e valaha?
Egy olyan összetett élőlény, mint az ember, teleportálása még fikció.
A tudomány mai állása szerint csak fotont és atomot tudunk teleportálni úgy, hogy a kiinduló helyen letapogatjuk a küldendő részecskét, ami ennek következtében felbomlik, megsemmisül, majd átküldjük a részecskéről az információt a fogadó helyre, ahol az információból felépítjük a másolatot.
Lézerfényt már évekkel ezelőtt, 2002-ben sikerült teleportálni az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatóinak. Két évvel később, 2004-ben az amerikaiak sikeresen kísérleteztek atomokkal. Ugyanebben az évben az Innsbrucki Egyetem tudósai a Duna alatt húzódó, hatszáz méter hosszú optikai kábel két vége között teleportálták a fotonok kvantumállapotát. 2006-ban a Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetében egy minden eddiginél nagyobb, több milliárd atomból álló makroszkopikus tárgyat leíró információt teleportáltak fél méteres távolságba, és azt remélik, hogy messzebbre is el tudják majd juttatni az anyagot. A teleportáció-kutatásban akkor történt meg először, hogy az átvitelhez egyszerre használtak fényt és anyagot - az egyik az információhordozó, a másik a tárolóeszköz szerepét töltötte be.
Hogy mikor fog az első ember ezen a módon „utazni”, még senki sem tudja. Bennem viszont felmerül néhány kérdés: Vajon mi lesz a személyiségünkkel, az emlékeinkkel, a lelkünkkel? Vajon a fogadó helyen keletkező másolatunk „örökölni” fogja-e a ránk jellemző, belső tulajdonságainkat? A végén mindenkiből másolat válik? A válaszokat még a jövő homálya fedi, addig is a teleportálás az emberiség egyik elérhetetlennek tűnő, nagy álma marad.


„Az élet rövid, a tudomány végtelen; az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, az ítéletalkotás nehéz.”
(Hippokratész)

Kép forrása: Internet

(Megjelent: Holnap Magazin 2010/novemberi számában)