Cikkek

Talán a kedves Olvasók emlékeznek még a Jake 2.0 című amerikai filmsorozat epizódjaira, ahol Jake Foley az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal alacsony besorolású számítógép-karbantartója egy lövöldözés során balesetet szenved. A szanaszét repülő üvegcserepek felsértik karját, és a Hivatal titkos kísérlete, a nanitok bekerülnek Foley sebébe, melyek segítségével Foley szuperképességekhez jut. Ő, Jake Foley, lesz a Hivatal szuperügynöke, azaz a világ első, számítástechnológiailag tökéletesített embere. Csendesen megmosolyogtam a sorozatot. Mégis úgy tűnik – ha szuperemberek nem is lehetünk –, a nanitok, a miniatűr robotok segítségével gyógyíthatóak lesznek olyan betegségek, mint a rák, az Aids vagy számos más genetikai betegség.
Mekkora egy nanométer? A méter egymilliárdod, az emberi hajszál százezred, egy baktérium ezred része. Tehát igencsak apró részecskékről van szó.
Testünk és környezetünk több milliárdnyi atomból épül fel. A nanoorvoslás abban válik majd úttörővé, hogy képes lesz testünk sejtjeit alkotó atomokat újból egymásra tenni, azaz újraépíteni orvosi felügyelet alatt. Már jelenleg is léteznek nanokapszulák, melyekkel pontosan a célhoz, a beteg sejtekhez juttathatók a gyógyszerek akkor és akkora mennyiségben, ahogy az orvos szeretné.
A nanotechnológiát nem csak az orvostudományban, hanem számos más területen is alkalmazzák. Manapság léteznek olyan forradalmi eszközök, melyek láthatóvá teszik az atomszerkezeteket. Ilyen például a pásztázó alagútmikroszkóp, melynek lelke egy rendkívül hegyes tű. Ezt a tűt a leképezendő felület felett 0,2 nanométernyi távolságban mozgatják, miközben egy elektromos szonda a tű és a felület közötti gyenge áramot érzékeli. Az áram változásából rajzolódik ki az atomszerkezet, azaz a felület képe.
Az Amerikai Űrhivatal, a NASA, az űrlift kikísérletezésén fáradozik. A tervek szerint lifttel jutnánk fel egy geostacionárius pályán, a műholdak magasságában keringő űrállomásra. Ehhez szükség van egy körülbelül 36 ezer km hosszú, erős drótkötélre, amelynek elsősorban saját tetemes súlyát kell elbírnia, a hasznos teherről nem is beszélve. A Földön erre egyedül a gyémánt lenne képes. Viszont 1991-ben felfedezték a nanocsövet, mely abban különbözik egy közönséges csőtől, hogy csak szénatomokból áll, falának vastagsága egy atomnyi, átmérője pedig egy nanométer. A nanocsöveknek különleges elektromos és mechanikai tulajdonságaik vannak, lehetséges alkalmazásuk a parányitól a gigantikus méretekig terjednek, éppen ezért tökéletes anyag lenne az űrlift kötelének megalkotásához.
Űrliftek ugyan még nincsenek, de az emberiség jó úton halad, hogy olyan anyagokat, miniatűr robotokat kísérletezzen ki, melyek gyökeresen megváltoztathatják az életünket. Csak reménykedni tudok, hogy a modernkor eme vívmányait nem egymás ellen, fegyverként használjuk fel, mint az atomenergia esetében.

„A képzelet akkor hasznos a tudomány világában, ha a fontos dolgok iránti éles, kifinomult érzékkel párosul.” Selye János

Kép forrása: Internet

(Megjelent: Holnap Magazin 2010/december számában)