Látogatók száma:
4752
2021-12-07 12:14:02 Megjelent a zsűrinyertes A tükör túloldalán című novellám a Válaszutak című novelláskötetben (Holnap Magazin) https://webaruhaz.holnapmagazin.hu/product/valaszutak-elorendelheto/
2019-05-25 00:08:14 A Férfiak nélkül című novellám bekerült a 2019-es Zsoldos Péter-díj jelöltjei közé: https://zsoldosdij.avana.hu/jeloltek-2019/ A novellát a Galaktika Magazin 335-ös számában lehet elolvasni: https://galaktikabolt.hu/szerzo/czovek-andrea/
2019-05-22 18:12:51 Minden, ami friss, megtalálható a szerzői oldalamon a Facebookon itt: https://www.facebook.com/czovekandrea.mabtee/
2019-05-22 18:12:05 Megjelent az "Embernek maradni" című sci-fi novellám (Asztrovarjú univerzum) az Új Galaxis antológiában: https://imgur.com/X2J364l https://imgur.com/iBDN2GP Megvásárolható itt: http://www.kodexnyomda.hu/1205/uj-galaxis-23.html
2019-05-22 18:05:58 Férfiak nélkül - Exodus című novellámmal megnyertem a 2015-ös Preyer Hugo díjat, amit novemberben a HungaroConon vehettem át. Eredményhirdetés és képek itt: https://preyer.avana.hu/index.php/aktualis/2015-evi-palyazat-eredmenye/ https://preyer.avana.hu/index.php/a-dij-tortenete/
2019-05-22 18:04:48 A Lidércfény pályázatán sikeresen szerepelt a Lusitania elsüllyedésével kapcsolatos novellám, ahol a süllyedő hajón egy nyomozó üldöz egy sorozatgyilkost. https://imgur.com/QjrLT80 https://imgur.com/knJd5Pm https://imgur.com/pEqqp2n
2019-05-22 18:00:49 Megjelent Marcell című, kisfiammal közösen írt novellánk az Új Galaxis fantasztikus-tudományos antológiasorozat 22. számában. https://imgur.com/uvkwDEP

Próza

Sci: Teremtés
2010-10-29 18:42
Teremtés

Megszámlálhatatlanul sok fényes pont világított a sötét univerzumban. Dr. Ted Winket csak egyetlen égitest érdekelte, a Nap. Néhány árnyalatnyit sötétedett a színe, mielőtt hazaindult. Wink professzor nem találta a helyét otthon, hiába próbálta hasznossá tenni magát. Valahogy folyton visszakúszott az emlékezetébe az utolsó képsor. Kint a kertben önfeledten labdáztak a gyerekek, miközben ő gondolatban „szerelménél” kalandozott. Egy rosszul célzott baseball labda berepült az ablakon és fejen találta, érdekes mintázatot hagyva a homlokán. Hirtelen felugrott, szó nélkül egy lágy csókot lehelt felesége, Joanna cseresznyeajkaira és dzsipjébe ült, mielőtt családja feleszmélt volna. Cape Canaveral csupán egy órányi autóútra volt.
Dr. Wink izgatottságában majdnem fellökte kollégáját, ahogy belépett a munkahelyére.
– Helló, Dan! Te mit keresel itt?
– Szia, Ted! Szerintem, ugyanazt, mint te. Rázós utad lehetett.
Dr. Light alaposan szemügyre vette Wink homlokán lévő sérülést.
– Ja, hogy ez! Semmi komoly – mondta Wink professzor.
– Joannáról sok mindent el tudok képzelni, de…
– A nagyobbik fiam fejen talált egy labdával.
– Ühüm. Én is ezt mondanám.
– Meg akarom nézni a legújabb felvételeket. Kíváncsi vagyok a színváltozás okára.
– Beállítási hiba?
– Nem hiszem, akkor már az elején észrevettük volna.
– Az elején vagyunk, hiszen a műhold csak két hete küldi a képeket. Elállítódhatott valami.
– Ezt minek nevezed? – Dr. Wink kollégája felé fordította monitorát.
– Napfoltok. Körülbelül az északi félteke 35 - 40. szélességi körénél lehetnek. Ebben nincs semmi különös, hiszen tekintve a Nap 11,2 éves ciklusát, 2011 végén amúgy is napfoltmaximum lesz – mondta Dan.
– Igen, ez egy két órával ezelőtti kép. Akkor nézd meg a legújabbat!
Dan Light szája egy pillanatra tátva maradt. A déli féltekén is megjelent több nagyobb foltcsoport. Az északi féltekén lévők pedig megduplázódtak.
– Felrepült néhány légy és bepiszkolta a lencsét. – Light professzor bizonyára korábban jót mulatott volna Dr. Wink kijelentésén, azonban majdnem levegőt is elfelejtett venni a kép láttán.
– Mi folyik itt?!
– Nem tudom, Dan. Van valami furcsa ezekben a csoportokban, csak még nem jöttem rá, micsoda.
– Az összes pórus típusú, egyiknek sincs külső, sugaras szerkezetű része.
– Mennyi a valószínűsége annak, hogy az összes megjelenő napfolt pórus lesz?
– Mikor lesz új felvétel?
– Az új műhold 10 másodpercenként készíti a képeket.
Lázasan hasonlítgatták össze az elmúlt huszonnégy óra eredményeit, magyarázatokat keresve.
– Nézzük meg a napkorona-tevékenységet!
– A napkorona hőmérséklete fokozatosan csökken.
– Az lehetetlen!
– Olyan, mintha kezdene kihűlni.
– Van még négy milliárd évünk. Semmi sem indokolja a kihűlést. Mit mutatnak a legújabb felvételek?
– Az északi féltekén, a 35. szélességi körön napfoltcsík alakult ki és ugyanez történik a déli 40. szélességi körön.
Dr. Wink remegő kézzel nyúlt a telefon után és intézkedni kezdett. Öt órán belülre konferenciát hívott össze. Nem sok ideje maradt a felkészülésre.

A konferenciateremben a legmagasabb rangú tisztek és több neves tudós ült. Ted ki nem állhatta az ilyen összejöveteleket, de nem maradt más választása.
– Jó napot, Hölgyeim és Uraim! Aggasztó változások álltak be Napunk működésében. Láthatják az új SDO műholdról küldött képeket. Több napfolt is megjelent, melyek ugrásszerűen szaporodnak, egybefüggő felületet képezve a 30-40. szélességi körökön. A koronatevékenység és a napkorona hőmérséklete is folyamatosan csökken.
– Azt akarja mondani, Dr. Wink, hogy a Nap haldoklik? – kérdezte Bain admirális.
– Inkább azt mondanám, lassul a magfúzió és ezáltal lehűl a felszíne.
– Az lehetetlen! – kiáltott fel több tudós is egyszerre.
– Eddigi kutatásaink során ilyen drasztikus csillagkihűlést nem tapasztaltunk. Pedig már egy ideje nyomon követjük a csillagok születését és halálát. Ilyen eseményhez évmilliók szükségesek, nem napok! – emelte fel hangját Dr. Allen Nelson csillagkutató.
– Dr. Wink, Ön szerint mi ennek az oka? – kérdezte Iden admirális.
– Nem tudom. Az összes folt pórus, nincs egyiknek sem sugaras külső szerkezete, és az összes szabályos kör. Ezek olvadnak össze az északi, illetve a déli féltekén. Sosem tapasztaltunk még ehhez hasonlót.
– Mit kell tudnunk róluk?
– Egy nagyobb napfolt körülbelül a Föld méretével egyezik meg. A foltban a hőmérséklet 2273 kelvinnel alacsonyabb a kívül eső nyugodt napfelszín 5700 kelvines hőmérsékleténél, ezért a belőlük érkező hőmérsékleti sugárzás intenzitása csupán a negyede a nyugodt napfelszínének.
– Ha jól értelmezem a szavait, amennyiben ezek a foltok teljesen beborítják a Napot, akkor negyed annyi sugárzás éri a Földünket, mint eddig?
– Nagyjából igen. Eddigi tapasztalatok alapján a napfoltok nem fogják teljesen beborítani a csillagunkat, mert ha ez megtörténne, összeomlana, és egy robbanást követően erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillag lenne belőle. Inkább csak szeplős lesz.
– Meddig tarthat ez az állapot? – tette fel a kérdést Lemmy ezredes.
– Nem tudom pontosan megmondani – válaszolt Wink professzor.
– Nem tudja?! Ha jól értelmezem, az emberiség fennmaradása került veszélybe, és Ön azt sem tudja, mi várható?! Mit csinált Ön eddig?! Miért nem vette észre, hogy baj van a Nappal?! – üvöltötte az ezredes.
– Ez az egész huszonnégy órával ezelőtt kezdődött. Addig semmi jel sem utalt arra, hogy bármi gond lenne vele.
– Ez mit jelent ránk nézve? – folytatta Bain admirális.
– Bolygónk lehűl. Számításaim szerint fél éven belül jég fogja borítani az egész földfelszínt. Mágneses viharok, villámtevékenységek, orkánerejű szelek, hófúvások várhatóak. Hét hónap alatt kihal szinte az összes jelentősebb növény-, és állatfaj.
– Elméleti síkon fel lehetne gyorsítani a magfúziót?
– Igen. Ha építünk egy űrrepülőt, mely fénysebességgel képes száguldani, és magával tud vinni egy kb. 50 000 megatonnás atombombát.
– Hogyan élhetjük túl?
– Ha a Föld belseje felé ásunk, minél közelebb a maghoz. Mindjárt mutatom a legújabb felvételeket, melyen látni fogják, szétszórtan olyan helyeken is megjelentek már a napfoltok, ahol eddig még nem láttunk. Például a 65. szélességi körön is található néhány. A foltosodás gyorsabban megy végbe, mint gondoltam.
– Elnézést, Uram! Éppen most telefonáltak Houstonból: ők is, és a Nemzetközi Űrállomáson is látják az ugrásszerűen szaporodó foltokat – szaladt be Dr. Light.
– Értesítem az Elnököt. Kezdjék el a Conrad-művelet azonnali végrehajtását – adta ki a parancsot Iden admirális.
– Mi az a Conrad-művelet? – kérdezte Ted Wink.
– Szigorúan bizalmas információ, amit most hallani fog – közölte hidegen Lemmy ezredes. – A Cheyenne-hegység alatt található egy hatalmas földalatti bázis. Pontosan az ilyen esetekre. Huszonnyolc emeletnyi mélyen van a föld felszíne alatt. Mire elérjük a kritikus hőmérsékletet, hermetikusan lezárjuk a létesítményt. Csak az előre kiválasztottaknak van hely. Dr. Wink, két órán belül álljon rendelkezésre az összes, eddig meglévő információ a Napról. Light professzorral kapnak három hetet az összepakolásra. Katonáink Önökért és családjaikért fognak menni egy megadott időpontban. Nem késlekedhetünk.
– Igen, Uram. Mi lesz az emberekkel?
– Több hasonló bázis létezik. Egy előre megírt protokoll alapján választjuk ki azokat, akik menedéket kaphatnak, de mindenki nem élheti túl.
– Iden admirális, miért van az az érzésem, hogy Önök előre felkészültek egy ehhez hasonló esetre?
– Néhány kutató már jó előre figyelmeztetett minket egy újabb jégkorszak beköszöntére. Számításba vettünk minden lehetőséget. Egy esetleges nagyobb globális lehűlés esetén az emberiség túlélése a tét, ezért hoztuk létre a bázisokat. Csak nem gondoltuk, hogy ilyen drasztikusan és ennyire rövid időn belül megy végbe a folyamat. Az itt elhangzottakról senki sem beszélhet! Dr. Wilson, adasson ki egy közleményt, miszerint: „A Föld légkörében néhány napon belül tapasztalható események a napfoltok és a várható napkitörések következményei, melyeket az üvegházhatás felerősít. Előreláthatólag egy év múlva rendeződik a Föld időjárása.” Isten irgalmazzon nekünk!

***

Kint az űrben, a Jupiter takarásában egy idegen jármű Nap körüli pályára állt. A vezérlőteremben két kékes-zöldes, emberszerű lény tartózkodott. Bár szájuk nem mozgott, az arcukon megjelenő grimaszok arról árulkodtak, telepatikusan kommunikálnak egymással.
– Szerinted észrevettek minket?
– Nem hinném. Komolyabb dolguk akadt, mint az űrt kémlelni – mondta az idősebb, az űrhajó parancsnoka.
– Itt van a jelentés: a központi csillag magfúziójának lassulása rövid időn belül terv szerint befejeződik.
– Tökéletes. Most kiderül, meddig képesek túlélni így.
– Sokáig.
– Akkor is ezt mondtad, amikor azok az otromba, hatalmas őshüllők népesítették be a kék bolygót. Csak egy kisebb aszteroidát térítettünk le az útjáról és a becsapódás után, rövid időn belül kihalt az összes.
– Ezek a lények okosabbak.
– Annak ellenére, hogy az agytérfogatuk lényegesen nagyobb, mint a kedvenc szörnyeidé, ugyanúgy kipusztulnak majd.
– Szükségem van néhány egyedre a kísérletekhez.
– Ha a bolygó háromszor megkerüli a központi csillagot, visszatérhetsz egy kutatóexpedícióval. Száz példány befogására adok engedélyt.
– Csak százra? Hamar nagy lesz a beltenyészet, legalább ezerre van szükségem, de jó lenne minél több.
– Ezer egyed, eggyel sem több.
– Négy fajtájuk van!
– Fajtánként kettőszázötven. Bőven elég belőlük.
– Most is magunkkal vihetnénk száz példányt.
– Nem. Majd a kutatóexpedíciónál kiderül, mennyire szívósak. Ha nem éli túl egy sem, akkor kár velük foglalkozni. Amikor a kék bolygó tizenötször megkerülte a napját, visszatérek és felgyorsíttatom a magfúziót. Addigra tudni akarok mindent, főleg, ami a betegségeket okozó apró organizmusokat illeti. Nem szeretném, ha meglepetés érne.
A fiatalabb idegen vonásai csúnyán eltorzultak.
– Van egy ajándékom a számodra – mondta az idősebb.
– Mi?
– Menj le a laborrészlegbe és meglátod.

A fiatalabb nagy tiszteletnek örvendett. Ahogy észrevették a laborszinten, mindenki meghajolt előtte. Egy kisebb, zárt, átlátszó falú teremhez kísérték. A látványtól kitágult hosszúkás pupillája.
A falon túl két, négyévesforma gyermek ült összebújva. A kisfiú szorosan magához ölelte a zokogó kislányt.
– Engem Adamnek hívnak. És téged?
– Eva – hüppögte a kislány.
Adam nézte az elnyúló csillagok fényét, melyek hirtelen összemosódtak, amint a fémes színű űrhajó belépett a hipertérbe.

Felugró