Itt az idő,
és tenni kéne valamit.
Költő, kevés időd
van, vívd meg hát harcaid!
Terád számíthat csak
a vértelen nemzet,
Te írhatsz most csak
végtelen sok verset.
Pezsdítsd fel nemzeted
vérét e nyomorú korban,
mondd el a versedet
e gyönyörű akolban.
Hadd buzogjon a vér
minden magyarban,
kapjon eledelt, aki kér
e szomorú honban.
Hajdan dicső nagyok
uralkodtak itt,
s büszkén emeltük magasba
a hon bátor vitézeit.
S mikor kiállt egy költő,
hogy elmondja verseit,
a magyar áhítattal törölte le
csorduló könnyeit.
Mikor állsz ki újra,
és mondod el versed,
hogy felébredjen végre
e nagy, magyar nemzet?!
Itt az idő, költő!
Te vagy az égi jel,
indulj el Kánaán felé,
e büszke, dicső néppel!
(1996.október 7.)
« vissza