Hófehér hajam pihen az arcomon,
időtől mélyen barázdált homlokom
tenyerembe temetem.
Nem segíthetek korgó gyomromon,
s kirepedezett, száraz ajkamon
nincsen maradék morzsa.
Hidegtől kihűlt kicsi otthonom,
hosszú sálam magam köré fonom,
törékeny testem vacog.
Ágyba fekszem, és keresem halálom,
ott érjen utol a végső, szép álom,
sanyarú sorsom vége.
(2009)
« vissza