Ma is olyan nap
van, mint tegnap
senki sem lát meg,
meg sem ismernek.
Végig megyek az utcán,
de régen volt, Édesanyám,
mikor e nevet adtad nekem,
és ezt tizenhét éve viselem.
Tizenhét éve hordom e nevet,
És ma senki még csak rám se nevet,
pedig régóta bélyegem.
Igen, ez az én nevem.
Andrea napja van ma,
hogy hol van Anya,
azt most sem tudom…
Csak gondolom.
Végig megyek az utcán,
és csak keresem Édesanyám,
de nem találom sehol,
arra messze van; lent…ott valahol.
« vissza